Facebook cover_Let_szekvenciak_1015x550px

Lét-szekvenciák

Megnyitó: 2017. szeptember 15. 16:00

A kiállítás megtekinthető: október 29-ig.

 

HELYSZÍN: Vajda Lajos Múzeum

KURÁTOR: Bodonyi Emőke

A VENDÉGEKET ÜDVÖZLI: Gulyás Gábor múzeumigazgató

KÖSZÖNTŐT MOND: Gyürk Dorottya, Szentendre kulturális alpolgármestere

A KIÁLLÍTÁST MEGNYITJA: Rockenbauer Zoltán művészettörténész

 

Barcsay Jenő | Bálint Endre | Bogdándy Szultán | Bukta Imre | Czimra Gyula | Csontó Lajos | Deim Balázs | Deim Pál | Farkas Ádám | Farkas Zsófia | Gubis Mihály | Hajdú László | Imre Mariann | Korniss Dezső | Kovács László Putu | Lois Viktor | feLugossy László | Melcher Mihály | Pacsika Rudolf | Regős Anna | Regős István | Richter Sára | Szántó Piroska | Sz. Varga Ágnes Kabó | Vajda Lajos | Vincze Ottó | efZámbó István

 

Életérzésünket a minket körülvevő világ iránti kapcsolatunk formálhatja. A külső és a belső világ közötti összhang a saját élethelyzetünkkel való azonosulásból is eredhet, ami elsősorban a közvetlen környezetünkben fellelhető jelenségekhez fűződő viszonyunkban fejeződik ki. Az osztrák költő, Rainer Maria Rilke egyik, 1923-ban írt elégiájának sorai többek között erre vonatkoznak: „Talán csak azért vagyunk itt, hogy néven nevezzük: ház, híd, kapu, korsó, gyümölcsfa, ablak, és legfeljebb ezt: oszlop és torony.”
Korniss Dezső 1935-ben született egyik szigetmonostori csendélete is a legegyszerűbb motívumokat gyűjti egybe. Képletszerűen egymás mellé kerülnek azok a valóságelemek, amelyek a külső és a belső világ harmonikus kapcsolódási pontjain egy élhető és elfogadott élethelyzetre utalnak: égkék színű képmezőben templommal határos lakóház lebeg, alattuk bárányfelhő úszik, lent pedig az asztalon csendéleti jelenet látható: tányér és korsó, hagyma és kenyér. A ház központi elemeként jelenik meg az asztal, hiszen az nemcsak a család találkozásának, hanem az étkezéseknek és a vendégül látásnak is a színtere, így további szimbolikus jelentéseket hordoz. Az étel a föld termését, a vendégfogadás pedig az utazásnak a valahova megérkezés ideáját is jelképezi.
Ebben a megközelítésben az otthon képzete olyan visszatérő motívumok köré rendeződik, mint a ház, ablak, ég, templom, család, termőföld, vegetáció, fény, asztal, táplálék, természet, utazás, univerzum. A zenében használatos szekvencia analógiájára, amely a különböző hangmagasságokról ismétlődő azonos dallamrészek sorát jelzi, az elsősorban szentendrei alkotók munkáiból válogatott tárlaton azt kívánjuk bemutatni, hogy ezekhez a motívumokhoz hogyan és milyen nézőpontból közelítenek az alkotók, miképpen erősödik meg a konkrét valóságelemek egzisztenciális mélysége és válnak létezésünk helyét meghatározó jelszerű koordinátákká.

 

SEQUENCES OF LIFE

How we feel about life can be shaped by the world that surrounds us. The harmony between the external and inner worlds may arise from the acceptance of our own situation in life, which becomes manifest, first and foremost, in our relationship to the phenomena in our immediate surroundings. This, among other things, is what Austrian poet Rainer Maria Rilke refers to in a 1923 elegy: “Are we here, perhaps, for saying: house, bridge, fountain, gate, jug, fruit-tree, window – at most: column, tower.”
One of the still lifes Dezső Korniss painted in Szigetmonostor in 1935 also collects the sim-plest of motifs. Arranged, as if in a formula, are such elements of reality that refer, on the points of contact between the external and the inner world, to a liveable and accepted life situation: floating next to a church in a sky-blue picture field is a house, with a fleecy cloud underneath, while the table below bears a still life, with a plate, a jug, an onion and some bread. The table is presented as the central element of the house, as a place where the family meets, meals are taken and guests are entertained: it is pregnant with symbolic meaning. The food also symbolizes what the earth yields, while hospitality can stand for the idea of arrival, the end of the journey.
In this approach the notion of home is centred around such recurring motifs as the house, the window, the sky, the church, family, arable land, vegetation, light, table, food, nature, the journey and the universe. By the analogy of musical sequences – passages repeated at different pitches –, the exhibition, which features mostly artists active in Szentendre, seeks to highlight how, and from what viewpoints, the artists approach these motifs; how the existential profundity of specific elements of reality grows; and how they become signs that mark the coordinates of our existence.

 

KAPCSOLÓDÓ PROGRAMOK:

Bodonyi Emőke művészettörténész kurátori tárlatvezetése